Tisza-tó

Hol a nap kel és a madarak csendben énekelnek,
Kis csónak szeli ott át a szőke Tisza vizét.
Apró élőlények vigyázzák a tavat,
Alakítják, formálják szép otthonukat.

De nem kíméli őket sem az ár,
Örök küzdelem, s túlélés az ár.
S ha a természet csapásait már megszokták,
Az ember akaratát még mindig megbánják.

Csendesen pihenget, éli életét,
Öregszik, alszik és még remél.
Ifjú korában erős volt és makacs,
Mára már öreg lett és szakadt.

Hátát a hajók korbácsa szabja,
Lábát tördelik a sátrak tábora.

Megnyugvást szívében csak
A szent holtágak hoznak,
Maga megújulását már
Nem sokáig bírja.

Csendben sír, senki nem hallja?
Segíts, segíts, suttogja halkan.

 

Kéri Brigitta